Van egy álarcom, ami mögé elbújhatok. Nem kell kimutatnom érzéseimet, nem kell, hogy sajnáljanak. De olykor jó lenne kiállni az utca közepére és elordítani magam bánatomba.
Per pill nem tud senki a "bajaimról". Mindenki a "Boldog Rami"-t látja. Senki se azt, aki esténként vagyok. SENKI! Itt most sokan azt hiszik, hogy sajnáltatni akarom magam. De el kell hogy keserítsem őket, nem az. Csupán kiirom magamból, ha már beszélni nem tudok róla.
Kevesen tudják, hogy az őrült, néha gyerekes, örökmozgó, hiperaktiv álca alatt egy érző lény lakozik.
Lehangolt vagyok, És hogy miért? Ahogy kinézek, az ahogy mindig csalódom, az hogy nincs senki aki szeret ÚGY, aki szeret azt meg én nem szeretem, és főként az aminek érzem magam.
Egyik kedves ismerősöm, próbálja tartani bennem a lelket. Egy párbeszédet írok ide le, amit vele folytattam:
Ő: ne aggódj..csak légy türelmes......ezek a dolgok majd idővel megoldódnak..
Én: hát nemtudom mi lesz, azt tudom mi van most és hogy mi volt eddig.
Ő: sose nézdd a múltat...történt ami történt..max tanulsz belőle...a jövődet te alakítod....ahogy akarod.
Én: csak nem merem alakítani, mert sok a Mivan ha...
Ő: ilyenekkel ne is törődj!!!!!
Én: nem tudok így hozzá állni a dolgokhoz
Ő: próbálj meg!!!mert nem a világ alakítja az érzéseket,hanem az érzések a világot....
És itt a lényeg!!!! ..."nem a világ alakítja az érzéseket,hanem az érzések a világot"....
Ez egy nagyon okos gondolat! Próbálok tenni a cél érdekében! KÖSZÖNÖM NEKED!!!
S itt egy versem mára is.
Molnár Ramóna:Szeretethiány
Szeretethiány uralkodik rajtam,
a ezt nem változtatja meg az akarat,
van valami ami megváltoztatnál,
legalábbis remélem, nem bírom már soká.
Megkeresem, s bízom benne megtalálom,
s lelkem nyugalomba lesz, nem halálos ágyon,
élet és halál közt lebeg a lelkem,
arra várok, hogy valaki megmentsen engem.
Várok, várok míg végül elfáradok,
mint mindig, most is értetlenül állok,
mi lehet az oka, hogy magamba roskadok,
előjön a komor hangulatom, s búslakodom.
Üdv:Kicsiblondie
