Vannak napok, amikor a multra gondolok. Nem is volt olyan rég amire gondolok. 2007 október - 2008 február eleje. Ennek az időszaknak voltak nagyon jó és nagyon rossz pillanatai. Akivel ez az időszak eltelt , Ő hiányzik nagyon. És tudom, hogy most boldog. De nem velem. Nemhiszem hogy eszébe jutok-e egyáltalán. Nemhiszem.
2007 október:
(13:51) ő :BIztos szép lettél..mondjuk csak az lehecc!

(13:53) ő :Nem kell a smink annélkül is Szép vagy!

(20:49) ő :még mindig szép nagyon vagy...

(21:06)             ő  :szeretlek
(21:06) ЯRamóną :?
(21:06)              ő :tényleg

2007 december:
(21:25) ő :végre van neted...már hiányoltalak nagyon!

(21:32) ő :Te mindig szép vagy!

(21:38) ő :bolond vagy édes!

(21:48) ő :nem tom....de igen édes vagy!

....
aztán nem volt több ilyen. Eltoltam mindent és még mindig a levét szívom. Hiányzol. Sokat gondolok rád és nem változott még meg az érzésem. Ha most azt mondanád, hogy lehetne valami, örömmel tenném. Hiszen tényleg szerettelek/szeretlek, mert még mindig nem változott meg bennem azóta amióta együtt bulizunk.
És tényleg HIÁNYZOL.


Itt egy kis vers darab mára:
Az álarcom mögött lakik egy lány,
nem beszél, csak némán ál.
Nem lélegzik, nemis jár,
csak éhezik és egyhelyben vár.
Éhezik a szerelemre,
várja, hogy valaki megszeresse.
Várja, hogy megtörénjen a csoda,
bár a lelke mélyén tudja,
ez nem jön el soha.....