Visszatért az a Rami, akit mindenki várt. Újra előjött sötét kamrájából, mert van kiért. De ha ismét nem lesz akkor, megpróbál lakatot tenni a kamra ajtajára és bezárni, hogy soha többé ne tudjak odamenni. És ne legyen az, mint ami az elmúlt 2-3 hétben történt. Elég húzós volt.
Igen, a remény hal meg utoljára, mint már mondottam.
Bejött a 2. szituáció. ( előző bejegyzésben elolvashatod, hogy mi a 2. szituáció)
De nem kell csalódnom újra. :)
Boldog vagyok! És az is maradok, bármi lesz. Ezentúl mindennek a jó oldalát nézem. Ezt már párszor ígértem, de nem tudtam tartani. Most nem ígérem, de minden erőmmel ezen fogok dolgozni. Hogy ez így legyen!
"A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sosem sírt, az sohasem szeretett,
mert a könny és a szerelem, egy napon született."
” Találni egy srácot, aki gyönyörűnek hív, nem csupán csinosnak, aki felhív, amikor bele vagy esve, aki Veled fekszik a csillagos ég alatt, és a szívverésed hallgatja. Vagy csak azért fennmarad, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki még akkor is meg akar mutatni a világnak, amikor csapzott vagy. Aki a barátai előtt is fogja a kezed, aki úgy gondolja, hogy smink nélkül gyönyörű vagy. Várni rá, aki mindig emlékeztet arra, hogy milyen szerencsés hogy vagy neki, Várni az egyre, aki a barátaihoz fordul, és azt mondja: ’Igen, ő az!’
Üdv:KicsiBlondie
