KicsiBlondie élete,dolgai,gondolatai...

Élet,gondolat,tudat érzete

Friss topikok

  • juditth: szijasztok! valaki eltudná nekem küldeni a :torpebaba15@citromail.hu-ra? nagyon köszipuszi:juditth (2008.10.30. 12:55) Mc Forma - Elmúlt....
  • Mandy Moore: hm...köszi kedves "aki ismeri a történetet" :) (2008.10.16. 20:41) Csalódás
  • Blondie: Szia! Igezán nincs mit, én köszönöm hogy írtál! Szia! (2008.07.20. 21:34) Barátok
  • Blondie: szia! köszönöm szépen. azt hiszem szépen lassan azér helyre jövök. legalábbis remélem. puszika UI... (2008.05.26. 12:46) Visszaesés
  • Blondie: nekem volt egy ilyesmi szitum. a srác lejött hozzám, tök aranyos volt... mindenem odaadtam volna é... (2008.05.01. 17:10) Miss You

Linkblog

†„A halál nem mindig menetrend vagy terv szerint érkezik.”†

2008.02.03. 01:35 | Blondie | Szólj hozzá!

Halál....

A halál egy nagyon szemét, mocsok dolog. De mindenkimeghal egyszer, csak nem mindegy mikor és milyen körülmények között. Más amikor idősen-betegen más amikor fiatalon-betegen más amikor fiatalon-hírtelen és más amikor idősen-hírtelen.

Az én papám ma 1éve, hogy meghalt. Nagyon hiányzik. Még mindig nem fogtam fel, hogy mi történt.

      2007. február 3-a jónak ígérkezett. Aztán anyu kapott egy telefont, hogy a papa rosszul let favágás közben és nem vesz levegőt. Anyu nagyon ideges lett. Egyből kocsiba ült apuval és mentek Gecsére. Amielőtt elmentek apu bejött hozzám.... közölte, hogy a papa valószínüleg meghalt. Amikor meghallottam, hírtelen azt se tudtam holvagyok és mitörténik. Aztán szépen lassan felfogtam. Anyuék elmentek énpedig kimentem unokatestvéreimhez. Mindenki csak sírt és sírt. Egy percre nem hagytuk abba. Amikor nincs testvére az embernek, sokmindent nemtud megbeszélni másokkal. Nekem az unokatestvéreim (Rebeka és Noémi) olyanok mint a testvéreim. Nagyon közel állnak hozzám. Visszatérve a szomorú történethez, egymást ölelve bőgtünk és nem akartuk elhinni, hogy mi történt. Az a nap nagyon rémes volt. Olyasvalakit elveszíteni, akit nagyon szeretsz olyan, mintha a szíved tépnék ki a helyéről. Amikor 8 éve meghalt a másik papám akkor én 7éves voltam. Igazából neméreztem semmit se amikor megtudtam, hogy meghalt. És most 15 évesen olyasfajta fájdalmat éreztem, és mai napig érzek, amit eddigi életembe még soha se. Nemkívánom senkinek se ezt. De sajnos mindenkivel előfordul ez. Nincs kivétel.

A temetés....

      Még rosszabb. Még fájdalmasabb, hogy ott láttam egy urnába a papámat. És az a zene.... Hihetetlen, hogy csak ennyit ér egy emberi élet. Egy dobozba van bezárva a teste. Vagyis a testének hamvai. Rengetegen voltak a temetésén. Sokan szerették és még most is szeretik, bár már nincs köztünk. Ez azt tanusítja, hogy jó ember volt. Igaz, néha voltak kisebb összeveszések, hajbakapások, de mindig megoldottuk. Néha hirtelen haragú volt, és makacs és önfejű. De mi így is szerettük. Elfogadtuk amilyen, nem akartuk megváltoztatni, mert akkor már nem ő lett volna, hanem az akit mi akartunk benne látni.

†HIÁNYZOL PAPA!†

                

     SZERETLEK!

 

 

„A tárgyak mindig pótolhatóak ,az emberek kevésbé.”

A bejegyzés trackback címe:

https://kicsiblondie.blog.hu/api/trackback/id/tr13322804

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása