Molnár Ramóna: Visszatérő rokon
Egy visszatérő vendég kopogtat,
ha én nem nyitok ajtót, néha benyitogat.
Nézi, figyeli minden mozdulatom,
tönkre teszi minden vak ábrándom.
Addig dörömböl szívem ajtaján,
míg az végre kinyílódik éjfél tájt.
A vér meghűl a kamrákban,
a tűz kialszik, és bent tart a markában.
Érzem, lassan kihűlök miatta,
Hírtelen egy kérdés: ezt a pofont ki adta?
Az élettől kaptam ismét egyet,
gyakran bánt, mint gyereket az apja.
Kezem, s lábam ellilult már,
olyan, mint az áfonya lekvár.
Lecsukódnak szemeim is,
és utoljára még kimondom:
Viszlát magány, kedves rokonom.
2009.06.03. 20:02 | Blondie | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kicsiblondie.blog.hu/api/trackback/id/tr211162005
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
