Hát gyerekek most sem a boldogságomról írok. A helyzet a következő: tele van mindennel a búrám. Itt a szünet, felkelek és nem csinálok semmit. Egész nap unatkozok, nem tudom kivel elütni az időt, ráadásul ez a Ronnie gyerek is jól megkeverte a lekemet.
Ronnie egy réégiréégi barát. Namármost, ugye tudjuk, hogy olyan, mint hosszútávú fiú-lány barátság nincs. Neee, most ne próbálj meg azzal jönni, hogy de van mer a... Nincs. Egy idő után megfordul valamelyik fejében a dolog, hogy milyen lenne vele lenni. De jön a szokásos, hogy a másik nem akarja elrontani a barátságot tüttürü.... De már ezzel is elrontja, mert mindig mindenkinek az kell a legjobban, akit nem kaphat meg. Én is így vagyok jelenleg, és nekem fordult meg az agyamban, és engem utasítottak vissza.
Azon is gondolkodtam már, hogy lehet azért, mert túlságosan jól ismer és.. Áhh nem is tudom. De már kezd elegem lenni ebből a szerencsétlen életmódból. Nem megy ez az "élet dolog" nekem.
Meg most nekiálltam a fogyókúrának, meg a mindennek. Lehet úgy majd jobban tetszem neki, és meghódítom. Nem tudom.
De az is meglehet, hogy csak menekülök az exem elől. Keresem azt akivel el tudnám felejteni, akivel túlélném a lelki válságom, akivel megint boldog lennék. ÉS szerintem nem konkrétan ő kell, csak valaki akihez kötődhetek, akit ölelhetek, aki törődne velem.
